8.Rész - Hello(ween) 2.

Sziasztok! Tudom, elkéstem - nem is kicsit - és nincs okom mentegetőzni. Jó olvasást, és ígérem (ne nagyon vegyétek készpénznek :DD) hogy a következőt hamarabb fogom hozni. 

8.Rész

Hello(ween) 2.

Sofia Szemszöge

-Bocsi, elnézést, nem akartam!-ordítottam el magamat szinte minden másodpercben mikor valaki mérgesen rémnézett, miután jól arrébb löktem.

Nem tehetek arról, hogy pusztán csak annak a gondolata, hogy az az ember, akire a legjobban felnézek, akit már-már betegesen istenítek, ismerem minden mozdulatát, és akivel már évek óta várom, a találkozást most itt van. Az épületben, lehet, hogy alig pár méternyire tőlem. Muszáj őt megtalálnom. Éppen ezért furakszok előre, mindenkit félrelökve. A hangos zene már kezdett az agyamra menni, mikor megpillantottam az egyetlen kiutat, ami egyet jelent az Adamhez vezető utammal. Egy lépcső, amely felvezet az elite helységbe. Ahol - nyilván nincsen ekkora buli – az Adamhez hasonló világsztárok pihengetnek. Az ujjaimmal hátrafésültem a hajamat, majd a lépcső felé kezdtem rohanni, már amennyire a magas sarkúm megengedte. Odaérve a lépcsőhöz feltekintettem: Mintha valaki Adam nevét ordítozta volna. Kételkedve megráztam a fejem. Tényleg az agyamra ment a dübörgő zene. Megkapaszkodtam a korlátba, és kapkodva a lábaimat siettem fel a lépcsőn, amikor valaki nekem jött. Én a korláthoz csapódtam, a táskám kiesett a kezemből, és a földön landolt, beleértve az összes holmit, ami benne volt. Valahogy lehúzódhatott a cipzár.

-Nézz már a lábad elé!-sivítottam rá a pasira, aki gyorsan rám emelte a tekintetét.

Úristen. Szőke haj, komor arc, füstösre kisminkelt szemek. Ez.Tommy. Adam gitárosa.

Nagyra nyílt szemekkel megkapaszkodtam a korlátban.

-Úgy értem…-szabadkoztam.

-Az én hibám volt, bocs.-lábujjhegyre állt, és próbált kikukucskálni a fejem fölött. Szemlátomást keresett valakit. Miután nem talált senkit, feszülten felsóhajtott, majd lehajolt a táskámért. Udvariatlanul az összes földön heverő személyes holmimat csak úgy beledobálta a táskámba, majd mikor végzett a kezembe nyomta azt. Én pedig ez alatt ott álltam a korláthoz dőlve, és próbáltam felfogni a dolgokat.

-S…semmi gond.-válaszoltam sokkos állapotban. Megmarkoltam a táskám pántjait, hogy egy kis életet leheljek magamba.

-Mondd csak, nem láttál erre véletlenül egy körülbelül 185 centi magas fekete hajú férfit?-kérdezte aggódva. Ezek szerint nem tűnt fel neki, hogy felismertem.

Idiótán megráztam a fejem, Tommy pedig elrohant.

-Hülye, hülye, hülye!-ordibáltam magammal miközben a távolodó pasit néztem.

Ha Tommy se találja Adamet, én se fogom megtalálni. De bassza meg, egy partyn vagyok, megannyi hírességgel. Találkozni fogok Adammel. Csak nem most. Büszkén kihúztam a hátamat, és elhitettem magammal hogy egy gazdag, úri lányka vagyok, - mint régen – és elindultam a bárpulthoz, hogy a lehető legdrágább koktélokkal kerüljek közelebbi kapcsolatba.

Avril Szemszöge

Kezdem elveszíteni az eszem ebben a tömegben. A szórólap fele még el sem fogyott, pedig igyekszem minden járókelő kezébe belenyomni egyet, - aminek a fele a kukában köt ki, de ez mellékes.

-Tessék!-nyomtam udvariatlanul három lapot egy nő kezébe, majd megfordultam, hogy ugyanezt a szót hadoválva átadjam a lehető legtöbb embernek a szórólapokat.

Sosem fogok végezni. Hacsak…Összegyűrtem a szórólapokat, és kilöktem őket a kukába.

-Szórólapok kipipálva.-mosolyogtam huncutul.

Nem értem, hogy ez eddig miért nem jutott az eszembe. Már csak azt kéne kitalálnom, mivel üssem el az időt, míg Sofi bulizik. Grr, ez szörnyen hangzik. Nekem is ott kellene lennem.

Amint ott álltam, - a szörnyű sorsomon gondolkozva - egy lágy fuvallat felkapta az összes kukában heverő szórólapot, és egyenesen az arcomba röppentette őket.

-Remek.-fortyogtam magamban, majd feltettem a kapucnimat, és kisöpörtem az arcomból a lapokat. Előkotortam a zsebemből egy hajgumit, és összefogtam vele a hajamat, majd a környék egyik legkihaltabb helye felé vettem az irányt.

Pár Perccel Később

Végighúzva a piros korláton az ujjaimat haladtam a zöld aszfalton. Még ebben a sötétségben is tapintható volt, hogy –a híd alatt futó autóúton kívül – a környék teljesen üres. Mióta megépítették a túloldalon lévő plázát, és a két oldalt összekötő modern hidat, senki se jár ide.  Lekuporogtam a korlát mellé, a táskámat az ölembe vettem, majd lefeküdtem a földre. Egyszerűen gyönyörű ez a hely, pedig ha azt vesszük, semmi különös nincs egy régi hídban. Azon kívül, hogy a szivárvány összes színében tündököl, naplementekor pedig tökéletesen kivehető, ahogy a nap megvilágítja a felhőkarcolók szegélyeit. Ha elegem van, vagy egyszerűen csak unatkozok, kijövök ide.

Úgysem jön erre autó – motyogtam félhangosan miközben egyre az úttest felé húzódtam, végül pedig ott feküdtem az úttest közepén, a csillagokat bámulva. A két karommal átfogtam a táskámat, majd behunytam a szememet. Épphogy elaludtam, mikor az agyamban bevillant egy arc. Gyorsan az órámra néztem.

-Sofi!-sziszegtem sietősen, majd felkaptam a táskámat, és elrohantam.

Adam Szemszöge

-Héj, nagyfiúk, el a kezekkel!-vihorásztam a pultba kapaszkodva mikor két biztonsági őr a karomnál fogva akart leszállítani a székről.-Hát legyen.-engedtem el a pultot, mikor tudatosult, hogy túl erősek.

 Leszálltam a székről, - mire a biztonsági őrök hátrálni kezdtek  - majd felemeltem a lábamat, hogy elfussak, de e helyett összerogytam. A lábam egyszerűen nem akar engedelmeskedni nekem. Éppen összetalálkoztam volna a padlóval, mikor két erős kéz a kabátomnál fogva felemelt.

-Bűzlik az alkoholtól.-nyugtázta a jobb szélemen álló pasi. Úgy látszik nem ismertek fel.

-Nem értem hogy lóghatott be ide egy ilyen suttyó.-csóválta meg a fejét a feltehetően brit bal szélső pasi.

-Tessék?-szólalt meg a két székkel arrébb lévő lány. Felemeltem a fejemet, hogy lássam az arcát, de miután minden erőlködés ellenére csak foltokat láttam, feladtam.-Ja, hogy rá gondolnak.-vihorászott a lány zavartan. Szemlátomást megrettent.

-Én Ad…-próbálkoztam a nevem kimondásával, hátha megkegyelmeznek nekem, de ez sem ment. A nyelvem összefacsarodott, csak idióta nyögések jöttek ki a torkomon.

-Látta Adam Lambertet?-ugrott le a székéből az előbb megrettent lány.-Merre ment? Hol van?-sipítozott a fülembe.

Felemeltem az erőtlen karomat, hogy magamra mutassak, ami - ismételten - nem sikerült. Sőt, a helyiség forogni kezdett.

-Nem tudja ez. Csak egy hajléktalan, aki valahogy beszökött.-lökött előre a jobb szélemen álló pasi.-De nem sokáig lesz már itt.

A következő képkockák már arról szóltak, ahogy ez a két pasi kivezet, feltépik a hátsó ajtót, majd egyszerűen kilöknek rajta, én pedig a földön fekszek, tök mozdulatlanul. Szerencse, hogy kalap van rajtam, (köszönöm neked ismeretlen valaki!) különben holnap minden arról szólna, hogy Adam Lambert hajléktalan módjára fetrengett részegen egy utcasarkon.

Avril Szemszöge

Lihegve érkeztem meg a szórakozóhely utcájába. Mivel ezek után kockázatos lett volna a főbejáratnál várnom Sofira, úgy döntöttem, hogy körbemegyek a hátsó bejárathoz. Iszonyú bűz csapta meg az orromat, majd nyöszörgést hallottam az ajtó mellől.

-Jellemző.-sóhajtottam fel szemügyre véve a részeg férfit, de valamin megakadt a szemem. A cipője méregdrágának látszik. Óvatosan közelebb lépdeltem, majd a lábammal megpiszkáltam a férfit. Miután meggyőződtem róla, hogy életben van nagy nehezen felültettem.

-Ki…ki vagy te?- motyogta nehézkesen. Ahogy a fény csapódott a férfi arcára, úgy csapódott belém a felismerés is. Ez az a pasi a Gravy-ből. Ez az a meleg pasi.

-JLo…-húztam fel a szemöldökömet. Kicsi kellett, hogy elröhögjem magamat.

-Ha nem lennék részeg, most elénekelném az On The Floor-t.-röhögött fel. Úgy tűnik komolyan elhiszi hogy Jennifer Lopez vagyok.

-Én Pitbull részét jobban kedvelem.-vontam meg a vállamat mosolyogva.

-Tényleg, JLo?-válaszolt meglepetten.

Válaszra nyitottam a számát, mikor észrevettem azt a jellegzetes fekete, téglalap alakú tárgyat, ami kilógott a pasi zsebéből. Kinyújtottam a karomat, és egyszerűen kivettem a pasi pénztárcáját a zsebéből. Ekkor az ajtó varázsütésre kinyílt.

-Reméltem hogy itt leszel…-sóhajtott fel panaszosan Sofi.-Adam sehol. Menjünk haza.-nézett rám kérlelően, majd mikor meglátta a férfi (immár fekvő testét) fintorogni kezdett.-Ki ez?

-Csak egy…hajléktalan.-mosolyogtam jóindulatúan.

-Ó, tényleg. Odabent azt állította, hogy tudja hol van Adam, aztán az őrök megfogták, és kidobták.-mesélte Sofi nyúzottan.

-Fogd meg itt, légyszives.-mutattam a pasi hónalja alá.

-Miért?-válaszolt ijedten Sofi.

-Nem hagyhatjuk itt. Segíts bevinni oda.-válaszoltam határozottan.

-Pfú. Legyen.-bólintott vonakodva, majd odasétált, és megemelte a férfi karjait, én pedig a lábát. Kinyitottam az ajtót, majd azzal szemben leültettük.

-Most felkerültél a télapó „Jó gyerekek” listájára. Gratulálok.-jegyezte meg cinikusan Sofi.

-Lehet.-vigyorogtam, majd meglobogtattam a pénztárcáját.-De nem hiszem hogy kapok ajándékot.

-Csak hagyj ki a megélhetőségi lehetőségeidből.-sóhajtott fel.-Menjünk már!-dobbantott türelmetlenül.

Beadtam a derekamat, és kinyitottam az ajtót. Még egy utolsó pillantást vetettem a pasira, majd Sofi oldalán elindultam a kocsihoz.

-Egyébként milyen volt a buli?-kérdeztem cserfesen miközben bekötöttem a biztonsági övemet.

-Egy rakás szar. Vagyis…összefutottam Tommyval,…

-Azzal metroszexuális szőke gitárossal?-vágtam a szavába.

-Igen. Szóval nekem jött, kiborult a táskám, összeszedte, majd megkérdezte nem láttam-e Adamet. Alig.bírtam.megszólalni.-szótagolt idiótán, majd megcsóválta a fejét.-De…-kapott a táskájáért izgatottan –Összefutottam Taylor Swifttel!-kiáltott fel boldogan miközben előhalászott egy papírkát. A kezembe nyomta, majd megkérte hogy olvassam el.

-Taylor Swift, Szeretettel Sofinak.-olvastam fel unottan.-Add el az ebay-en.

-Úgy utállak.-boxolt vállba.-Maradj csak a pénztárcádnak.-kapta ki a zsebemből.

-Ha azt írta volna, hogy a tehetséges fantasztikus barátnőmnek, Sofinak, örülnék neki. De így? Az összes sztár azt írja a rajongóinak, hogy „Szeretettel”, Taylor meg amúgy is kedves teremtés, szóval…

-Uramisten.-suttogta Sofi a pénztárcát bámulva.

-Sok pénz van benne?-indítottam be a kocsit.

-Uramisten.-ismételte meg Sofi.

-Mi van?-kérdeztem vissza nevetve.

Sofi kezéből kiesett a pénztárca. Csak egy aprócska kártyát szorongatott hulla fehéren. Megelégeltem Sofi hülyeségét, és gyorsan elvettem a kezéből a kártyát. Egy személyigazolvány volt az. A szemem a névre tévedt.

-Na ne.-nyögtem fel.-Ezt nem hiszem el.-ráztam meg a fejemet, mire Sofi felsikított.