6.Rész - Csalás és Csalódás

Sziasztok! Kezdeném azzal, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar összegyűl a 4, sőt még a 8(!) kommentár. Utoljára ilyen egy másik blogomon volt, a neonos tárhelyén. Változnak az idők, és egyre közelebb fogtok jutni a történet központjához. Jó olvasást!

6.Rész

Csalás és Csalódás

Avril Szemszöge

A falnak támaszkodtam, és igyekeztem gyorsan felvenni a sapkámat. Pár másodpercet töltöttem azzal, hogy az összes szőke hajtincsemet beigazítsam a sapka alá, és hogy a bőszárú nadrágom teljesen eltakarja a kopott tornacipőmet. Kifújtam a levegőt, majd beléptem a boltba. Tipikus cipőbolt volt: Milliónyi magas sarkúval, és csillogóbbnál csillogóbb szandálokkal. A krémszínű falakon polcok és tükrök sorakoztak, a padló pedig minden egyes lépésemnél recsegett. Határozott léptekkel a tornacipők felé vettem az irányt. Egy gyors pillantást vetettem a mellettem álldogáló eladóra.

-Elnézést…-sétáltam hozzá közelebb.-Nem tudna hozni nekem abból a bézs színű magas sarkúból egy párat?-mutattam a bejárati ajtó mellett található hatalmas polc tetejére, majd felnéztem, éreztetve az eladóval, hogy alig vagyok 165 centi.

-Hát persze.-válaszolt a férfi unottan, majd a polc felé vette az irányt.

Gyors léptekkel besiettem az egyik polc mögé: biztos takarást nyújtott az eladók és a biztonsági kamerák figyelő szemétől. Lekaptam a polcról egy kék, fekete fűzős tornacipőt. Meg sem néztem a méretet, szinte azonnal letéptem róla a címkét, és leraktam a földre.

-Bézset mondtam…?-morfondíroztam szinte ordibálva.-Zöldet akartam!-kiáltottam oda az eladónak, aki éppen most ügyeskedte le magát a létráról.

Az eladó mérgesen biccentett egyet, majd nekilátott újra a létrának, hogy visszategye a cipősdobozt.

Lekaptam a cipőimet, majd nagy nehezen a falatnyi táskámba süllyesztettem őket. Villámgyorsan belebújtattam a lábamat a földön pihenő kék tornacipőbe. Nem volt időm összekötni a fűzőket, ezért csak bedugtam őket oldalra. Felegyenesedtem, majd próbáltam úgy elrendezgetni a cipőket, hogy ne tűnjön fel, hogy egy pár hiányzik. Megigazítottam a sapkámat, majd szó nélkül távoztam a boltból. Odakint lekaptam a sapkámat, majd szemügyre vettem a most zsákmányolt cipőmet.

Brigitte Szemszöge

Kissé másnaposan ébredtem a padlón. Felsóhajtottam, majd a szinte égő fejemhez kaptam. Határozottan nem kellett volna ennyit innom. A vállamra toltam a felsőm lecsúszott pántját, és nagyon lassan felálltam. Megkapaszkodtam az éjjeliszekrényben, és feltéptem az ajtót.

-Jó reggelt.-köszöntött Skyla szúrós hangja a konyhából. Homályos tekintettel ránéztem, majd mintha ott sem lenne a fürdőszobába indultam.

-Kyla van bent.-tájékoztatott idegesítő hanglejtéssel. Lassan ráemeltem a tekintetemet. Keresztbefont lábakkal ült az asztal előtt.

-Szokatlanul sok időt tölt a fürdőszobában mostanában…-szívtam be az alsó ajkam elgondolkozva. Skyla zavartan kisöpörte a szemébe lógó tincseit.

-Nem tudom mi lehet vele.-válaszolt határozottan, de jó emberismerő létemre le tudtam szűrni, hogy némi kétségbeesés is bujkál az üveg kék szemében.-És azt sem, hogy mi a fenét csináltál te tegnap.-terelte el a témát gyorsan.

-Szivi, ha tudnám, akkor se mondanám el neked.-indultam el felé nyújtózkodva. Skyla megforgatta a szemeit, majd összevonta a szemöldökét.

-Nem vagy vicces.- horkant fel idegesen - Van fogalmad róla, hogy milyen úgy hazaérni, hogy a zsaruk az utca előtt parkolnak, és a padlón kikötött hányásba egy kajával teli táska van hajítva?!-az asztalra csapott, majd mérges tekintettel nézett rám.

-Nem ettem meg a kaját…?-morfondíroztam félhangosan. Oldalra húztam a számát, majd megvontam a vállamat.-De ugye nem dobtad ki?-vihogtam Skyla arcába.

Erre ő kidüllesztette a szemét, a kezeit ökölbe szorította, majd pár másodpercig olyan arcot vágott, mint aki mindjárt felpofoz. Habár tudtam, hogy Sky soha nem ütne meg senkit, a biztonság kedvéért hátraléptem egyet.

-Fáj tőled a fejem.-törtem meg a csendet egy kis idő múlva.-Miért viselkedsz mindig úgy, mint egy óvónő?-masszíroztam meg a halántékomat nyűgösen.

-Mert ha nem tenném, már mind a hárman a sitten ülnétek.-válaszolt egysíkúan. Lesütötte a szemét, majd szinte kilökte maga alól a széket, és beviharzott a szobájába.

Megvakartam a fejemet, majd mintha mi sem történt volna, Avril szobája felé vettem az irányt. Óvatosan becsuktam magam mögött az ajtót, majd leguggoltam az ágy mellé. Rutinosan kivettem az ágy alól egy dobozt, majd egy gyors mozdulattal arrébb söpörtem azt a rengeteg kacatot, ami a dobozban volt. Megragadtam a gyógyszeres dobozt, és kivettem egy szemet.

-Enyje Avril…-csóváltam meg a fejem ördögien.

Mindenki tisztában volt Avril problémáival. És azzal is, hogy mit tesz a problémák ellen. Kivéve Skylát. Szentül hitte, hogy Avril abbahagyta a gyógyszerszedést már több mint egy éve. Néha ilyenkor csodálom azt a szende szöszit. Több mint egy évig titkolni valamit, és hazudni miatta…Tulajdonképpen én mutattam neki a dolgot, szóval most jogosan veszek kölcsön pár szem gyógyszert a fejfájásomra. Fogtam a doboz tetejét, és igyekeztem visszarakni, amikor az ajtó kinyílt. Ijedtemben bevágtam a gyógyszeres dobozt az ölemben lévő másik dobozba, de mivel nem csavartam rá a tetőt, a milliónyi fehér kis bogyó kiszóródott.

-Mi az ott?-hallottam Skyla remegő hangját az ajtóból.

Összerázkódtam, majd szemügyre vettem a lány könnyes szemeit, és kipirosodott arcát. Levegőt vettem, hogy válaszolni tudjak, de a hangom elcsuklott. Skyla behunyta a szemét, majd kifordult a szobából.

-Hülye, hülye, hülye!-szidtam magamat suttogva, majd hanyatt vágtam magam a padlón.

Várjunk csak…Miért hibáztatnám magam? Avril hibája. Ő hazudott. Igaz, hogy ki tudtam volna menteni őt ebből a helyzetből. De nem ment.

Miért pedálozik mindenki folyton azzal, hogy én viszek mindenkit a rosszba?! Ők ugranak le a hegyről. Én csak lökök rajtuk egy kicsit.

2009 tavasza

-Van már magácska 21?-szólította meg a bámészkodó Avrilt a magas, fekete hajú nő.

-Persze…-válaszolt Avril lekezelően, majd hátradobtam az alig három órája befestett szőke haját.

Óvatosan elmosolyodtam. Alig pár napja van velünk, de úgy viselkedik, mintha legalább már két éve ismernénk egymást. Jó tanár vagy, Brigitte. – A mosolyom még szélesebbé vált, és szinte már éreztem, ahogy hátba veregetem magam. Az igazság az, hogy most március van: Avril csak májusban lesz 21. Jelenleg éppen egy nagyvárosban dekkolunk, aminek a neve senkit se érdekel. Nagyjából pár napra vagyunk Jersey-től.

-Nem volt jó ötlet.-jelentette ki Skyla aggódóan.-Mármint értem, hogy megváltozik az életünk, bla bla bla….De muszáj ehhez tetoválást csinálni, és elkölteni Avril bankkártyáján található összeg felét?!-súgta oda nekem, miközben hol a nézelődő Avrilre, hol a szenvedő Kaylára nézett. A tetoválása készülőben van, és minden egyes vonalnál felszisszent. Pedig csak egy színes csillagot csinál a lábszárára.

-Maga jön.-intett a nő Avril felé, aki lassan kifújta a levegőt. Kyla kábán kiszállt a székből, majd ráragasztotta a fehér kötést a tetoválására.

-Egy feliratot szeretnék a jobb csuklómra.-huppant le Avie a székre, majd feltűrte a pólója ujját.

A fekete hajú nő gondterhelten felsóhajtott, majd számon kérően nézett Avrilre.

-Unstoppable.-válaszolt Avril lelkesen. A nő felhúzta a szemöldökét, majd munkához látott.

Adam Szemszöge

-Biztos vagy ebben?-kérdeztem vissza harmadjára. Idegesen járkáltam fel alá, a fejemet vakarva.-Ez nem lehet igaz!

-Adam, a saját szememmel láttam, ahogy az a kibaszott kiadó promózza azt a lemezt.-válaszolt ingerülten Rob. Összefonta az ujjait az asztalra fektette, és a plafont bámulta.

Megtorpantam, majd lerogytam az egyik székre.

-Szerinted van ehhez köze…Monte-nak?-néztem magam elé csalódottan.

Rob felhúzta a szemöldökét, majd alig láthatóan megvonta a vállát.

-Most inkább koncentráljunk a….Ööö…-kopogott a körmével az asztalon.

-Beg for Mercy.-világosítottam fel Robertet savanyúan.

-Igen, arra.- helyeselt, majd kérdően nézett rám. Nem értette, hogy miért vagyok ennyire zaklatott.

-Hat évvel ezelőtt vettük fel a dalokat. Monte ismerőse ajánlott egy munkát, mi pedig elvállaltuk. Elég sok dalt írtunk, de csak párat vettünk fel.-Rob meg akart szólalni, de félbeszakítottam.-Igen, aláírtam a szerződést akkoriban, miszerint lemondok róla. Nincs mit tenni.-fordultam el szégyenkezve.

-Talán jót tesz a Trespassingnak egy kis felhajtás.-próbált megnyugtatni. Rendes gesztus, de semennyire nem érzem most jobban magam.

Az az album az akkora szárnypróbálgatásaim egyik példája. Nem lenne jó, ha kiszivárogna.  Persze, nem mintha nem lennék büszke az akkori önmagamra, és arra, amit alkottam, de sokkal jobb lenne, ha az album inkább egy szép, poros polcon pihengetne, hogy 70 éves koromban a nagy Ő-vel karöltve hallgassam meg a régi idők felidézéseként. Nem pedig egy supermarket polcán, ötmillió példányban, hogy az emberek megvehessék, amihez nem járultam hozzá. Oké, hozzájárultam, évekkel ezelőtt. Akkor nem lett belőle semmi. De most, hogy komoly hírnevem van, rögtön mindenki előhúzza a régi dolgaimat. És ha Monte keze is benne van a dologban…? Nem, nem lehet. Ő a barátom. Nem tenne ilyet. Habár…- szomorúan lesütöttem a szememet.

-A fenébe már. Halloween van.-csattant fel Rob.-Én leszedetem a youtube-ról az eddig felkerült dalokat, te pedig írj ki valamit twittere.-óvatosan felállt, odasétált hozzám, és hátba veregetet.-Ma este egy üzletember lánya bulit rendez az egyik puccos szórakozóhelyen. Azt mondtam, hogy elmész, úgyhogy…-harapott az ajkába félve a reakciómtól, majd mikor látta, hogy lelkes tekintettel nézek rá, megjegyezte: - Az álmennyezet maradjon.-nevetett fel egy kicsit gúnyosan, majd az ajtó felé indult.

Előkaptam a telefonomat, és kreáltam egy gyors lezáró üzenetet a Glamberteknek. Sajnálom, hogy egyre kevesebbet foglalkozom velük, de az életem vonata kezd kisiklani. Kifejtettem a Beg For Mercy dolgot, és igyekeztem mindnél kevesebb érzelmet mutatni, majd mindenkinek boldog halloween-t kívántam.

@SofiBrooks @AdamLambert Mit csinálsz ma este, Adam?

Lebiggyesztett ajkakkal megvontam a vállam. Ha egy gazdag csaj rendez bulit, biztosan csak a meghívottakat engedik majd be. Nem lehet gond belőle, ha kitweetelem a szórakozóhely nevét, nem? Mármint nem fog odaözönleni több tíz ember, a nevemet ordibálva, és elállva a bejárati ajtót, hogy véletlenül se jussak be.

Igazság szerint pontosan ez fog történni. Gondterhelten megdörzsöltem a szememet, és egy rövid választ kreáltam.

@Adam Lambert @SofiBrooks Azt hiszem, keresek majd egy szórakozóhelyet a bandával ;)

Zsebre vágtam a telefonomat, felpattantam, és gondolkozás nélkül kiléptem a szokatlanul hideg utcára. Kocogó fogakkal hátraléptem, és lekaptam a kabátomat a fogasról. Belebújtam, bezártam az ajtót, és kocsiba ültem. Itt az ideje valami jó ruhát keresni Halloweenra.

Sofia Szemszöge

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-sikítottam fel mikor megláttam Mr.Lambert új tweetjét. A szívem ezerrel dübögött, a lábamból minden erő kiszállt, a gyomrom pedig szó szerint ugrált.

-Várj, kitalálom!-jelent meg az ajtóban Paul. Lazán az ajtófélfának dőlt, majd mikor kinyitottam a számát, hogy elmondjam neki a sikításom okát, félbeszakított.

-Lambert megint szakállat növesztett, vagy…-emelte a tekintetét az ég felé.

-Válaszolt twitteren!-kiabáltam eszelősen. Felpattantam, és ugrálni kezdtem. Paul lemondóan felsóhajtott, majd kisétált a szobámból.

-Egy szórakozó hely…-morfondíroztam magamban miután egy kicsit lenyugodtam. Oldalra hajoltam, hogy kihúzzam az íróasztalom fiókját, de leestem a székről. Szitkozódtam egy kicsit, majd gyorsan kihúztam a fiókot. Előkaptam az egyik újságot, majd szinte tépve ellapoztam a ’Hónap Bulija’ rovatig.

„Emily James, a híres befektető lánya Halloween estéjén ünnepli 19. születésnapját. – Nem csodálom, hogy azon a napon született, mikor mindenki rémisztő szörnyek öltözik - Vettem szemügyre a cikk mellett lévő képet. – A buli a belvárosban található, teljesen elite szórakozóhelyen lesz, a Wraith névre keresztelt épületben, a Melrose utca sarkán. – Odáig lehetetlen eljutni. – Mindenki ott lesz, aki számít: Kivéve az ünnepeltet, ő ugyanis a barátnőivel, és a rokonsággal kíván ünnepelni. ’Számomra két dolog fontos: Hogy jól érezzem magam, és hogy a körülöttem lévő emberek is jól érezzék magukat. Ez csak így valósulhat meg.’ Nyilatkozta a lány az egyik helyi TV-nek. Merjük feltételezni, hogy a lány a szigorú apját próbálja távol tartani a bulitól, de akár az is lehet, hogy csak hagyni akarja kibontakozni a bulizókat.

Olvasás után fújtattam egyet.

-A fejemet tenném rá, hogy Adam is ott lesz ezen a bulin. Habár a kiscsaj elég fura.-csuktam be az újságot.-De hogy a fenébe jussak el odáig? És ha ott vagyok, hogy jussak be…?

Egy pillanat alatt beugrott minden. Ugyan már! Paul egy autó szalonban dolgozik. Gyerekjáték lesz kölcsönvenni egy roncsot. És a bejutás…Ugyan mire valók a barátok? Elégedett vigyorral az arcomon hátradőltem.

-Vigyázz Adam…Itt jövök.

Nem. Ez hülyeség. Nem használhatom ki a kapcsolataimat önző érdekekből. Ha valaha találkozok Adammel, azt úgy teszem majd, ahogy egy Glamberthez illik.