10.Rész - Herceg

10.Rész

Herceg

Avril Szemszöge

-Csak ezt neeeee.-nyöszörgött Brigitte.

-Szeretném, ha eljönnétek.-nyújtottam át nekik két darab jegyet.

-Felőlem.-sóhajtott fel Kyla.-Legközelebb jó lenne, ha előre megemlítenéd az ilyen…cikis dolgaidat. ’Hamupipőke szerepében Avril Johannes’-olvasta fel gúnyosan.

-Legalább most nem Britney Spears tárcáját nyúlta le.-bökte oldalba Brigitte a könyökével Kylát, majd röhögésben törtek ki.

-Hanem egy hajléktalan nevét.-vihogott Kyla.-Most komolyan, Johannes?-húzta fel a szemöldökét.

-Nevessetek csak.-néztem szúrósan Kylára, aki szinte rögtön elkomorodott.

-Sky is jönni fog?-nyúlt el a kanapén, majd a kezét a hasára helyezte.

-Remélem.-sóhajtottam fel.-Igazság szerint legalább két hete alig láttam.-támasztottam meg a fejemet a kezemmel.

-Biztos van oka rá.-pislogott zavartan Brigitte.

-Neki is nehéz élete volt, lehet hogy csak…kiszellőzteti a fejét.-ötletelt Kyla.

-Két hétig?-kérdeztem vissza szemrehányóan.

Kyla megvonta a vallát.

-Te úgy vezeted le a dolgokat…-kezdett bele magabiztosan, majd mikor rám tekintett, elhallgatott.-Úgy ahogy. Én ha ideges vagyok, zabálok, Sofi pedig folyton dumál, Brigitte-nek pedig nincsen lelkiis…Vagyis ő sosem ideges.-vigyorgott álszenten Brigre.-Mindenki máshogy reagál a dolgokra. Lehet hogy csak elege lett.-biccentett megértően.

-Mellesleg…ugye ebben a darabban nem fogsz énekelni?-vigyorgott Brigitte.

-De.-fújtattam idegesen.-Nem kell eljönnöd, ha nem akarsz. Boldogulok nélküled is, hidd el.-mosolyogtam Brigittere, aki összeráncolta a szemöldökét. Egy hirtelen mozdulattal mögém sétált, közelebb hajolt, és a fülembe súgta:

-Három évvel ezelőtt nem ezt mondtad volna…

  

2009 Eleje

Hangosan lépkedve sétáltam be a szobába. Nem volt benne semmi más, mint egy ocsmány barna szőnyeg, egy íróasztal, (telis tele fiókokkal, mappákkal) és két barna bőrrel bevont fotel.

-Üljön csak le.-mosolygott rám ridegen az íróasztalra támaszkodó ötvenes, kopaszodó pasi.

Lejjebb húztam a fekete tüllszoknyámat, majd lehuppantam a fotelba. A lábamat magam alá húztam, - és az, hogy a koszos bakancsom hozzáér a drága fotelhoz (sajnos) épp elég volt, hogy a pasi újra megszólaljon.

-Kiköpné a rágót, légy szíves?-trillázta teljesen nyugodtan, majd halkan odalépdelt az enyémmel szemben lévő fotelbe, és leült.

Megvontam a vállamat. Benyúltam a számba, kivettem a rágót, majd jó erősen beledolgoztam a fotel bőrkötésébe. A férfi felhúzta a szemöldökét.

-Ugyebár ön azért van itt, hogy beszélgessen velem, Ms. Carter.-kezdett bele a mondandójába, majd mikor egy ásítással válaszoltam neki, felmordult.

-Legyünk őszinték. A szülei rengeteg pénzt fizettek nekem, hogy kigyógyítsam magát, ebből az emo-rock-punk-góth…elmebajból.-bökött a ruhám felé.

Ismét megvontam a vállam, majd beletúrtam a fekete hajamba. Még éreztem rajta a friss festést. Pontosan annyira szemet szúrt, mint a cigaretta szagom. Eddig is tisztában voltam azzal, miért küldtek a szüleim pszichológushoz. Ahelyett hogy átsegítettek volna ezen az időszakon, csak a hírnevük miatt aggódtak. Soha nem kérdezték meg hogy mit akarok.

-Mi jár a fejében?-visszhangozta a fószer mély hangját a szoba.

-Maga nem ez a szörnyűség…-megrázta a fejét.-És ha maga ezt máshogy gondolná, fokozatosan alakult volna ki a jelleme, nem pedig automatikusan kicsapatja magát az egyetemről. Szóval most vagy visszafesteti a haját, és éli az életét, úgy ahogy régen, vagy folytatja azt…amit elkezdett, és örökké emészteni fogja magát. Lépjen túl ezen.

-Elmehetek?-nyögtem ki egy perc csönd után. A pasi panaszosan felsóhajtott, majd bólintott.

2011

-Beszélnünk kell.-suttogott Kyla, közvetlenül azután hogy Brigitte elhagyta a helyiséget.-Utána néztem a dolgoknak,-húzta elő az eddig az ölében lévő fehér laptopomat, majd mikor látta a számon kérő arcomat, felvett egy álszentmosolyt – és nem állunk valami jól.-komorodott el.-Egy fapados repülőjárat San Franciscoba, (ami nincs annyira távol)  5500 dollár négyünknek. Ha hozzáadjuk az abortuszomat, - ami a legolcsóbb körülmények között is 400 dollár körül van – és az élelmiszert, vagy a bérleti díjat az ottani lakáshoz, minuszban vagyunk. Nagyon is.-fordította felém a laptop képernyőjét.

-Mennyi pénzünk maradt?-túrtam bele feszülten a hajamba. A zöld melír kezdett lenőni, de kisebb gondom is nagyobb ennél.

-350 dollár.-suttogta Kyl síri hangon.-Ha hozzáadjuk Skyla fizetését, a te szerzeményedet és a Brigittét, talán megüthetjük a 400-at, de ez is iszonyú kevés a továbbálláshoz. Tehát…

-Tehát vagy nagyon gyorsan pénzt szerzünk, vagy itt maradunk egy pár hónapig.-nyeltem egy óriásit.

Hogy a fenébe szedünk össze még 5900 dollárt?! Ha sikerülne is összegyűjteni a pénzt az abortuszra, Kyla már rég kiesne abból az időből.

-Ne aggódj.-szólalt meg gondterhelten Kyla.-Eddig mindig sikerült továbbállnunk.-mosolygott rám.-most is menni fog.

Túl sok volt nekem ez az egész. Bólintottam, majd mereven magam elé bámulva beléptem a szobámba. Mi értelme van erősnek lenni, küzdeni, ha a végén mindig ugyanabba a gödörbe esel vissza?

Benyúltam az ágyam alatt lévő dobozba, majd ismét olyat tettem, amit nem kellene.

Kyla Szemszöge

-Most…mit csinál?-toporogtam Avie ajtaja előtt.

-Szerinted?-dőlt a falnak Brigitte.-Nagyszerű előadás volt, gratulálok.-mosolygott rám ördögien.

-Menj a francba!-kiáltottam rá könnyektől homályos szemmel.

-Pedig azt hittem, hogy barátnők vagyunk…-harapott az ajkába.

-Egy manipulatív ribanc vagy, és ahelyett hogy szégyellnéd, kihasználod az emberek sakkban tartásához.-kiabáltam vele.

-Mindenkinek van olyan dolga, amit szégyellnie kellene. Igaz, Kyla?-mosolygott.

-Te elmebeteg vagy.-töröltem meg a szememet, majd szépen lassan, a falnak dőlve lecsúsztam a hideg és koszos padlóra.-Egyetlen egyszer csináltam. Egyszer. Miért kell vele kínoznod?! Miért kell hazudnom emiatt?

Brigitte nem szólt semmit. Hagyta, hogy elmerüljek az emlékekben.

2008 vége

Félve lépkedtem be a szobába. Semmi sem volt rajtam, leszámítva a csipkés bugyit, és melltartót. Tudtam, hogy ezért örökre utálni fogom magamat. Mikor megpillantottam az ágyon terpeszkedő férfit, legszívesebben kifutottam volna a világból. Mit szólna most az anyám, aki mindig erkölcsös volt, bármi is történjék? Mit szólna akkor, ha megtudná hogy az egyetlen kicsi lánya az első akadálynál feladja önmagát? Azt mondják, két dologra nincs gyógyír: A rákra, és a lelkiismeret furdalásra. A második teljesen mellékesnek kell most lennie, az apám érdekében.

-Ne félj, kicsikém! Gyere, ülj le ide!-szólalt meg mézesmázosan a pali. Megpaskolta az ágy selyem lepedőjét.

Letöröltem a könnyeimet, majd leültem a pasas mellé.

Avril Szemszöge

Nyújtózkodtam egy párat, majd lassan felültem. Ásítottam egyet, lehúztam a felcsúszott felsőmet, majd a szobám fehér falán billegő hatalmas tükör elé sétáltam. Iszonyúan néztem ki.

A bőröm sápadt és gyűrött volt, a vöröslő szemem alatt pedig hatalmas karikák ékeskedtek. A hajam úgy állt, mint amiben egy galambpár fészkel, nem beszélve a lekopó félben lévő zöld melírokról. Normális esetben most elrohannék egy boltba festékért, de takarékoskodnom kellene. El is lophatnám, de most nincsen kedvem a felhajtáshoz. Még rendbe kell szednem magamat estére. Ma van a nagy színdarab napja, amire alig két hetet tudtam gyakorolni. Megláttam egy piros felkiáltójellel ékeskedő plakátot az egyik utcán, miszerint szorgosan keresik a – lelécelt – Hamupipőkét alakító színésznő helyét. A kikötés a szőke hajszín volt. Mikor megláttam az összeget, úgy gondoltam: „Jó buli lesz!” Pedig nem volt éppen az. A próbák fárasztóak voltak, sok szöveget kellett tanulnom, amit titokban csináltam. Úgy gondoltam, hogy elég csak a premier előtt tudatni a többiekkel ezt az egészet. Így is kiröhögtek.

Beletúrtam a ’hajamba’, majd a fürdő felé vettem az irányt. Magammal vittem egy kék szegecsekkel díszített rövidnadrágot, és egy egyszerű fehér pántos felsőt. Megfürödtem a jéghideg és habos vízben, miközben próbáltam a fejemben helyére tenni a jelenetek szövegeit. Szerencsére a „hercegemmel” – akit egy bunkó, metroszexuális pasi alakít – nem kell csókolóznom, csak össze kell vele bújnom, mintha arra készülnék. De ekkor a lámpák lekapcsolódnak, és a függöny behúzódik.

Valójában Hamupipőkét alakítani annyira nem könnyű. Kétszer énekelnem is kell: Egy Adele dalt, padlósikálás közben, másodszor pedig az Another One Bites The Dust-ot, a Quenn-től, a báli jelenetben. Az utóbbit nagy is élveztem, de a próbák miatt kevés időm jutott a Gravy-s fellépésekre. Így ha netán ott is énekelnem kellett, valami kétperces spontán dologgal leptem meg a nagyérdeműt.

 Nem beszélve a szövegről. Annak a csajnak olyan durva komplexusai vannak, hogy csak na! Nem mer kiállni magáért a mostohaanyjával, és testvéreivel szemben. Én már régen lepattantam volna, ő pedig ott szív cselédként. Igazából a sors iróniája, hogy Hamupipőkét kell játszanom. Az életem régebben hasonlított az övére, csak elmaradt a happy end. Pár barátnővel karöltve folytatódott az egész sztori pár nagyvárosban.

 A másik neheze az üvegtopánka. Próbáltam győzködni Rachelt, hogy legyen inkább üveg tornacipő, vagy valami hasonló, mert úgyis modernizálni akarja a történetet, de ő hajthatatlan. Már a szőke-zöld hajam miatt is ki volt akadva, mert „Nem való Hamupipőkéhez”. Így 15 centis valódi ÜVEGBŐL készült cipőben, és egy földig érő ruhában kell lerohannom egy hosszú lépcsősoron, nyomomban a herceggel.

Elidőzve a kádban azon kaptam magam, hogy lassacskán késésben vagyok. Hozzáláttam hajat mosni, és – Rachel örömére – Megpróbáltam kisikálni az összes zöld festéket. Valamennyire sikerült, habár a sampon befogta őket, így enyhe narancs beütést kaptak a hajszálaim. Olyan mindegy.

Miután Kyla összes parfümjét magamra fújogattam, eljött az idő, hogy hosszú idő után először dobjak fel egy kis sminket. Kezdetnek felkentem egy kicsi alapozót, amiből túl sok lett. Berohantam a fürdőbe lemosni, aztán egy kis idő múlva a bőrszínű folyós izé patakokban folyt az arcomról. Összekentem a pólómat, ezért muszáj volt lecserélnem egy kék darabra. 10 perc múlva sietősen dobtam fel egy kis szempillaspirált és szemceruzát. A szemem sarkába egy pici ezüst szemhéjpúdert raktam, majd fokozatosan dolgoztam el oldalra, a szempillám alá. Utoljára kölcsönvettem Skyla szájfényét, és tűztem egy masnit a hajamba.

-Wow, szép vagy!-dícsért meg Kayla mosolyogva, miután intett a kezével, hogy forduljak körbe, Ő sem festett rosszul. A hosszú barna haját egyenesre vasalta, – az ÉN hajvasalómmal. Bár én meg a parfümjeit vettem kölcsön – majd szigorú copfba kötötte össze. a szemeit pedig egyszerű szemceruzával emelte ki. Egy mályvaszínű felső volt rajta, hozzá passzoló rövid bőrszoknyával, és bőrkabáttal. És persze, az elmaradhatatlan magas sarkú. Most egy egyszerű, fekete platform szanda volt rajta. Összeségében nem festett túl alkalmian, a szokásostól eltérően nem csípte ki magát annyira. Várjunk csak…?

-Köszi.-haraptam be az alsó ajkam.-De nem túl egészséges a…- itt suttogóra vettem a hangerőmet-a babának a szandád.-mutattam Kayla cipőjére.

-Ó, tényleg.-pislogott Kayla látszólag bűntudatosan.-Megyek és lecserélem.-mosolygott rám nem túl meggyőzően.

-Mehetünk már?-nyafogott Brigitte. Rajta egy fekete, flitteres, és pánt nélküli falatnyi ruha volt. Az élénk vörös rúzsa szúrt először szemet, majd a hozzá való rettentően magas piros magas sarkúja. Egy pillanatra kételkedni kezdtem a cipő árában, majd leesett: Brigitte-et nem kell félteni.

-Még meg kell várnunk Paulékat.-válaszolt Kayla, aki most már egy egyszerű fekete gladiátor szandát viselt.

-És Skylát.-tettem hozzá izgatottan, mire Kayla és Brigitte összenézett.

-Avie, szívem!-ölelt át Kayla.-Nem hiszem, hogy Skyla el fog jönni.

-Mi…Miért?-kérdeztem vissza meglepetten.

-Összefutottam vele kora reggel.-bámulta a padlót, mintha valami rém hírt közölne. Kinyitotta a száját, hogy folytatni tudja, de aztán be is csukta.-És…nem érezte valami jól magát.-sandított Brigittere.-Szóval átugrott a Gravybe fizetésért, hogy gyógyszert tudjon venni. De Zac azt mondta neki, hogy a ma estét még el kell vállalnia a fizetésért.-sóhajtott fel.-De sok szerencsét kíván, és majd Sofi felveszi neki videóra.-kacsintott rám.

Bólintottam, majd próbáltam terelni a témát.

-Annyira hülyén érzem magam. Mindenki kiöltözött, én pedig itt állok egy szál shortban. Mondjuk lesz jelmezem, de akkor is…-néztem végig magamon.

-Szerintem Sofiék se fognak annyira kiöltözni.-vonta meg a vállát Brigitte.

Ó, Sofi. Talán el kellene neki mondanom, hogy Adam ott lesz ma este.

-Sziasztoook!-tépte fel az ajtót Sofi, a nyomában Paulal. Paulban semmi különös nem volt: Ing és farmergatya. Pedig egy igazi színházba megy, egy igazi darabot megnézni. Sofi viszont kifejezetten szép volt. A barna haját kontyba fogta, és egy fekete-fehér csíkos ruha volt rajta, piros magas sarkúval.

-Sofi, nagyon szép vagy!-üdvözöltem őt, mire Kayla helyeselni kezdett.

-Szólhattál volna Paulnak is, hogy ne egy gyorsétterem szintjéhez öltözzön.-gúnyolódott Brigitte. Paul úgy nézett rá, mintha rögtön meg tudná őt ölni.

-Tudod hogy milyen.-vette a védelmébe őt Sofi, mire szinte mindenki felnevetett, kivéve Brigitte-et.

-Sofi, említettem már hogy Adam ott lesz megnézni a darabot?-hadartam el Sofinak a szememet forgatva. Arról nem szóltam, hogy én mondtam neki hogy jöjjön el, és mindössze egy pasi miatt teszi ezt. Még a végén címlap sztorit csinálna a weboldalának. Arról pedig főleg nem kell tudnia, hogy beszélgetésbe keveredtem a pasival.

-ÚRISTEN!-sikított fel Sofi, majd ugrálni kezdett. A negyedik ugrás után majdnem elesett.

-Csak ülj szélre.-mosolyogtam rá.-Jut eszembe, visszaadtam neki a pénztárcáját.

-Akkor most mindenki boldog.-jegyezte meg szúrósan Paul.-Nos, hölgyeim, lefáradnának a frissen kölcsönvett autómhoz?-vigyorgott megvillogtatva a kulcsát.

-Mi előre megyünk a többiekkel, te pedig beszélj Avie-val.-taszigálta ki az ajtón a többieket Sofi. Mintha egy „Ne szúrd el!”-t súgott volna Paulnak.

Miután mindenki eltűnt, Paul zavartan mosolygott rám. Felhúztam a szemöldökömet, majd kilöktem Pault a küszöbről, hogy be tudjam zárni a lakás ajtaját. Egészen addig nem esett le hogy mit akar, míg bele kezdett a mondandójába.

-Nos, Avril…Már elég régóta ismerjük egymást…-vörösödött el.

Jaj ne. Ne, ne, ne, ne, ne!

-Igeeeeen…-nyújtottam el a szót, abban reménykedve, hogy Paul rám akarja bízni a lakását egy hétvégére. Sajnos nem ezt akarja.

-És…-tördelte a kezét.

Felhúzott szemöldökkel vártam a halált. Randira fog hívni.

-Na jó.-fújta ki a levegőt.-Mikor először megláttalak, azt hittem hogy egy elesett lányka vagy, nagy szájjal, és soha nem leszünk jóban. De amikor veled vagyok, teljesen…kiemelsz abból a burokból, amiben eddig éltem. És olyat érzek, amit még soha.-mosolygott magabiztosan.

Majd elsüllyedtem a szégyenemben. Fel kell vennem a hülye nőcske álcát.

-Ó, Paul!-vigyorogtam.-Ez a barátság. Örülök, hogy a barátodnak tartasz!-egy puszit nyomtam a döbbenettől megdermedt arcára.-Most viszont siessünk, mert elkések!-rohantam le a lépcsőn.

Szeretem Pault. De úgy, mint egy barátot. És félek, hogy ez a viszony tönkre menne, ha elutasítanám a randi kérvényét. Szóval most jobb lesz, ha egy ideig kerülöm őt, vagy kitérek a válasz alól. Tudom, hogy nem Paul az én hercegem. Ő még várat magára…Pár évet.