Az ok, amiért egy-egy rész után hamarabb jelentkezek mint szoktam, (egy kis ön irónia :D) az az, hogy a blog a közelmúltban két nagyon kedvező kritikát is kapott. Az egyiket, - Rosalinda1397 véleményét - ITT, a másikat pedig - Adry munkáját - pedig ITT érhetitek el. A lányoknak még egyszer köszönöm :) Nektek pedig jó olvasást kívánok az előző a fejezethez, sőt! Kommentárban egy rövid kérdezz-felelek-et tartok, szóval jöhetnek a kérdések a következő fejezettel kapcsolatban!
2013. június 20., csütörtök
2013. június 18., kedd
10.Rész - Herceg
10.Rész
Herceg
Avril Szemszöge
-Csak
ezt neeeee.-nyöszörgött Brigitte.
-Szeretném,
ha eljönnétek.-nyújtottam át nekik két darab jegyet.
-Felőlem.-sóhajtott
fel Kyla.-Legközelebb jó lenne, ha előre megemlítenéd az ilyen…cikis dolgaidat.
’Hamupipőke szerepében Avril Johannes’-olvasta fel gúnyosan.
-Legalább
most nem Britney Spears tárcáját nyúlta le.-bökte oldalba Brigitte a könyökével
Kylát, majd röhögésben törtek ki.
-Hanem
egy hajléktalan nevét.-vihogott Kyla.-Most komolyan, Johannes?-húzta fel a
szemöldökét.
-Nevessetek
csak.-néztem szúrósan Kylára, aki szinte rögtön elkomorodott.
-Sky is
jönni fog?-nyúlt el a kanapén, majd a kezét a hasára helyezte.
-Remélem.-sóhajtottam
fel.-Igazság szerint legalább két hete alig láttam.-támasztottam meg a fejemet
a kezemmel.
-Biztos
van oka rá.-pislogott zavartan Brigitte.
-Neki is
nehéz élete volt, lehet hogy csak…kiszellőzteti a fejét.-ötletelt Kyla.
-Két
hétig?-kérdeztem vissza szemrehányóan.
Kyla
megvonta a vallát.
-Te úgy
vezeted le a dolgokat…-kezdett bele magabiztosan, majd mikor rám tekintett,
elhallgatott.-Úgy ahogy. Én ha ideges vagyok, zabálok, Sofi pedig folyton
dumál, Brigitte-nek pedig nincsen lelkiis…Vagyis ő sosem ideges.-vigyorgott
álszenten Brigre.-Mindenki máshogy reagál a dolgokra. Lehet hogy csak elege
lett.-biccentett megértően.
-Mellesleg…ugye
ebben a darabban nem fogsz énekelni?-vigyorgott Brigitte.
-De.-fújtattam
idegesen.-Nem kell eljönnöd, ha nem akarsz. Boldogulok nélküled is, hidd
el.-mosolyogtam Brigittere, aki összeráncolta a szemöldökét. Egy hirtelen
mozdulattal mögém sétált, közelebb hajolt, és a fülembe súgta:
-Három
évvel ezelőtt nem ezt mondtad volna…
2009 Eleje
Hangosan
lépkedve sétáltam be a szobába. Nem volt benne semmi más, mint egy ocsmány
barna szőnyeg, egy íróasztal, (telis tele fiókokkal, mappákkal) és két barna
bőrrel bevont fotel.
-Üljön
csak le.-mosolygott rám ridegen az íróasztalra támaszkodó ötvenes, kopaszodó
pasi.
Lejjebb
húztam a fekete tüllszoknyámat, majd lehuppantam a fotelba. A lábamat magam alá
húztam, - és az, hogy a koszos bakancsom hozzáér a drága fotelhoz (sajnos) épp
elég volt, hogy a pasi újra megszólaljon.
-Kiköpné
a rágót, légy szíves?-trillázta teljesen nyugodtan, majd halkan odalépdelt az
enyémmel szemben lévő fotelbe, és leült.
Megvontam
a vállamat. Benyúltam a számba, kivettem a rágót, majd jó erősen beledolgoztam
a fotel bőrkötésébe. A férfi felhúzta a szemöldökét.
-Ugyebár
ön azért van itt, hogy beszélgessen velem, Ms. Carter.-kezdett bele a
mondandójába, majd mikor egy ásítással válaszoltam neki, felmordult.
-Legyünk
őszinték. A szülei rengeteg pénzt fizettek nekem, hogy kigyógyítsam magát,
ebből az emo-rock-punk-góth…elmebajból.-bökött a ruhám felé.
Ismét
megvontam a vállam, majd beletúrtam a fekete hajamba. Még éreztem rajta a friss
festést. Pontosan annyira szemet szúrt, mint a cigaretta szagom. Eddig is
tisztában voltam azzal, miért küldtek a szüleim pszichológushoz. Ahelyett hogy
átsegítettek volna ezen az időszakon, csak a hírnevük miatt aggódtak. Soha nem
kérdezték meg hogy mit akarok.
-Mi jár
a fejében?-visszhangozta a fószer mély hangját a szoba.
-Maga
nem ez a szörnyűség…-megrázta a fejét.-És ha maga ezt máshogy gondolná,
fokozatosan alakult volna ki a jelleme, nem pedig automatikusan kicsapatja
magát az egyetemről. Szóval most vagy visszafesteti a haját, és éli az életét,
úgy ahogy régen, vagy folytatja azt…amit elkezdett, és örökké emészteni fogja
magát. Lépjen túl ezen.
-Elmehetek?-nyögtem
ki egy perc csönd után. A pasi panaszosan felsóhajtott, majd bólintott.
2011
-Beszélnünk
kell.-suttogott Kyla, közvetlenül azután hogy Brigitte elhagyta a
helyiséget.-Utána néztem a dolgoknak,-húzta elő az eddig az ölében lévő fehér
laptopomat, majd mikor látta a számon kérő arcomat, felvett egy álszentmosolyt
– és nem állunk valami jól.-komorodott el.-Egy fapados repülőjárat San
Franciscoba, (ami nincs annyira távol)
5500 dollár négyünknek. Ha hozzáadjuk az abortuszomat, - ami a
legolcsóbb körülmények között is 400 dollár körül van – és az élelmiszert, vagy
a bérleti díjat az ottani lakáshoz, minuszban vagyunk. Nagyon is.-fordította
felém a laptop képernyőjét.
-Mennyi
pénzünk maradt?-túrtam bele feszülten a hajamba. A zöld melír kezdett lenőni,
de kisebb gondom is nagyobb ennél.
-350
dollár.-suttogta Kyl síri hangon.-Ha hozzáadjuk Skyla fizetését, a te
szerzeményedet és a Brigittét, talán megüthetjük a 400-at, de ez is iszonyú
kevés a továbbálláshoz. Tehát…
-Tehát
vagy nagyon gyorsan pénzt szerzünk, vagy itt maradunk egy pár hónapig.-nyeltem
egy óriásit.
Hogy a
fenébe szedünk össze még 5900 dollárt?! Ha sikerülne is összegyűjteni a pénzt
az abortuszra, Kyla már rég kiesne abból az időből.
-Ne
aggódj.-szólalt meg gondterhelten Kyla.-Eddig mindig sikerült
továbbállnunk.-mosolygott rám.-most is menni fog.
Túl sok
volt nekem ez az egész. Bólintottam, majd mereven magam elé bámulva beléptem a
szobámba. Mi értelme van erősnek lenni,
küzdeni, ha a végén mindig ugyanabba a gödörbe esel vissza?
Benyúltam
az ágyam alatt lévő dobozba, majd ismét olyat tettem, amit nem kellene.
Kyla Szemszöge
-Most…mit
csinál?-toporogtam Avie ajtaja előtt.
-Szerinted?-dőlt
a falnak Brigitte.-Nagyszerű előadás volt, gratulálok.-mosolygott rám ördögien.
-Menj a
francba!-kiáltottam rá könnyektől homályos szemmel.
-Pedig
azt hittem, hogy barátnők vagyunk…-harapott az ajkába.
-Egy
manipulatív ribanc vagy, és ahelyett hogy szégyellnéd, kihasználod az emberek
sakkban tartásához.-kiabáltam vele.
-Mindenkinek
van olyan dolga, amit szégyellnie kellene. Igaz, Kyla?-mosolygott.
-Te
elmebeteg vagy.-töröltem meg a szememet, majd szépen lassan, a falnak dőlve
lecsúsztam a hideg és koszos padlóra.-Egyetlen egyszer csináltam. Egyszer.
Miért kell vele kínoznod?! Miért kell hazudnom emiatt?
Brigitte
nem szólt semmit. Hagyta, hogy elmerüljek az emlékekben.
2008
vége
Félve
lépkedtem be a szobába. Semmi sem volt rajtam, leszámítva a csipkés bugyit, és
melltartót. Tudtam, hogy ezért örökre utálni fogom magamat. Mikor
megpillantottam az ágyon terpeszkedő férfit, legszívesebben kifutottam volna a
világból. Mit szólna most az anyám, aki mindig erkölcsös volt, bármi is
történjék? Mit szólna akkor, ha megtudná hogy az egyetlen kicsi lánya az első
akadálynál feladja önmagát? Azt
mondják, két dologra nincs gyógyír: A rákra, és a lelkiismeret furdalásra. A
második teljesen mellékesnek kell most lennie, az apám érdekében.
-Ne
félj, kicsikém! Gyere, ülj le ide!-szólalt meg mézesmázosan a pali. Megpaskolta
az ágy selyem lepedőjét.
Letöröltem
a könnyeimet, majd leültem a pasas mellé.
Avril
Szemszöge
Nyújtózkodtam
egy párat, majd lassan felültem. Ásítottam egyet, lehúztam a felcsúszott
felsőmet, majd a szobám fehér falán billegő hatalmas tükör elé sétáltam.
Iszonyúan néztem ki.
A
bőröm sápadt és gyűrött volt, a vöröslő szemem alatt pedig hatalmas karikák
ékeskedtek. A hajam úgy állt, mint amiben egy galambpár fészkel, nem beszélve a
lekopó félben lévő zöld melírokról. Normális esetben most elrohannék egy boltba
festékért, de takarékoskodnom kellene. El is lophatnám, de most nincsen kedvem
a felhajtáshoz. Még rendbe kell szednem magamat estére. Ma van a nagy színdarab
napja, amire alig két hetet tudtam gyakorolni. Megláttam egy piros
felkiáltójellel ékeskedő plakátot az egyik utcán, miszerint szorgosan keresik a
– lelécelt – Hamupipőkét alakító színésznő helyét. A kikötés a szőke hajszín
volt. Mikor megláttam az összeget, úgy gondoltam: „Jó buli lesz!” Pedig nem
volt éppen az. A próbák fárasztóak voltak, sok szöveget kellett tanulnom, amit
titokban csináltam. Úgy gondoltam, hogy elég csak a premier előtt tudatni a
többiekkel ezt az egészet. Így is kiröhögtek.
Beletúrtam
a ’hajamba’, majd a fürdő felé vettem az irányt. Magammal vittem egy kék
szegecsekkel díszített rövidnadrágot, és egy egyszerű fehér pántos felsőt.
Megfürödtem a jéghideg és habos vízben, miközben próbáltam a fejemben helyére
tenni a jelenetek szövegeit. Szerencsére a „hercegemmel” – akit egy bunkó,
metroszexuális pasi alakít – nem kell csókolóznom, csak össze kell vele bújnom,
mintha arra készülnék. De ekkor a lámpák lekapcsolódnak, és a függöny
behúzódik.
Valójában
Hamupipőkét alakítani annyira nem könnyű. Kétszer énekelnem is kell: Egy Adele
dalt, padlósikálás közben, másodszor pedig az Another One Bites The Dust-ot, a
Quenn-től, a báli jelenetben. Az utóbbit nagy is élveztem, de a próbák miatt
kevés időm jutott a Gravy-s fellépésekre. Így ha netán ott is énekelnem
kellett, valami kétperces spontán dologgal leptem meg a nagyérdeműt.
Nem beszélve a szövegről. Annak a csajnak
olyan durva komplexusai vannak, hogy csak na! Nem mer kiállni magáért a
mostohaanyjával, és testvéreivel szemben. Én már régen lepattantam volna, ő
pedig ott szív cselédként. Igazából a sors iróniája, hogy Hamupipőkét kell
játszanom. Az életem régebben hasonlított az övére, csak elmaradt a happy end.
Pár barátnővel karöltve folytatódott az egész sztori pár nagyvárosban.
A másik neheze az üvegtopánka. Próbáltam
győzködni Rachelt, hogy legyen inkább üveg tornacipő, vagy valami hasonló, mert
úgyis modernizálni akarja a történetet, de ő hajthatatlan. Már a szőke-zöld
hajam miatt is ki volt akadva, mert „Nem való Hamupipőkéhez”. Így 15 centis
valódi ÜVEGBŐL készült cipőben, és egy földig érő ruhában kell lerohannom egy
hosszú lépcsősoron, nyomomban a herceggel.
Elidőzve
a kádban azon kaptam magam, hogy lassacskán késésben vagyok. Hozzáláttam hajat
mosni, és – Rachel örömére – Megpróbáltam kisikálni az összes zöld festéket.
Valamennyire sikerült, habár a sampon befogta őket, így enyhe narancs beütést
kaptak a hajszálaim. Olyan mindegy.
Miután Kyla
összes parfümjét magamra fújogattam, eljött az idő, hogy hosszú idő után
először dobjak fel egy kis sminket. Kezdetnek felkentem egy kicsi alapozót,
amiből túl sok lett. Berohantam a fürdőbe lemosni, aztán egy kis idő múlva a
bőrszínű folyós izé patakokban folyt az arcomról. Összekentem a pólómat, ezért
muszáj volt lecserélnem egy kék darabra. 10 perc múlva sietősen dobtam fel egy
kis szempillaspirált és szemceruzát. A szemem sarkába egy pici ezüst
szemhéjpúdert raktam, majd fokozatosan dolgoztam el oldalra, a szempillám alá.
Utoljára kölcsönvettem Skyla szájfényét, és tűztem egy masnit a hajamba.
-Wow,
szép vagy!-dícsért meg Kayla mosolyogva, miután intett a kezével, hogy
forduljak körbe, Ő sem festett rosszul. A hosszú barna haját egyenesre vasalta,
– az ÉN hajvasalómmal. Bár én meg a parfümjeit vettem kölcsön – majd szigorú
copfba kötötte össze. a szemeit pedig egyszerű szemceruzával emelte ki. Egy mályvaszínű
felső volt rajta, hozzá passzoló rövid bőrszoknyával, és bőrkabáttal. És
persze, az elmaradhatatlan magas sarkú. Most egy egyszerű, fekete platform
szanda volt rajta. Összeségében nem festett túl alkalmian, a szokásostól
eltérően nem csípte ki magát annyira. Várjunk csak…?
-Köszi.-haraptam
be az alsó ajkam.-De nem túl egészséges a…- itt suttogóra vettem a hangerőmet-a
babának a szandád.-mutattam Kayla cipőjére.
-Ó,
tényleg.-pislogott Kayla látszólag bűntudatosan.-Megyek és
lecserélem.-mosolygott rám nem túl meggyőzően.
-Mehetünk
már?-nyafogott Brigitte. Rajta egy fekete, flitteres, és pánt nélküli falatnyi
ruha volt. Az élénk vörös rúzsa szúrt először szemet, majd a hozzá való
rettentően magas piros magas sarkúja. Egy pillanatra kételkedni kezdtem a cipő
árában, majd leesett: Brigitte-et nem kell félteni.
-Még meg
kell várnunk Paulékat.-válaszolt Kayla, aki most már egy egyszerű fekete
gladiátor szandát viselt.
-És
Skylát.-tettem hozzá izgatottan, mire Kayla és Brigitte összenézett.
-Avie,
szívem!-ölelt át Kayla.-Nem hiszem, hogy Skyla el fog jönni.
-Mi…Miért?-kérdeztem
vissza meglepetten.
-Összefutottam
vele kora reggel.-bámulta a padlót, mintha valami rém hírt közölne. Kinyitotta
a száját, hogy folytatni tudja, de aztán be is csukta.-És…nem érezte valami jól
magát.-sandított Brigittere.-Szóval átugrott a Gravybe fizetésért, hogy
gyógyszert tudjon venni. De Zac azt mondta neki, hogy a ma estét még el kell
vállalnia a fizetésért.-sóhajtott fel.-De sok szerencsét kíván, és majd Sofi
felveszi neki videóra.-kacsintott rám.
Bólintottam,
majd próbáltam terelni a témát.
-Annyira
hülyén érzem magam. Mindenki kiöltözött, én pedig itt állok egy szál shortban.
Mondjuk lesz jelmezem, de akkor is…-néztem végig magamon.
-Szerintem
Sofiék se fognak annyira kiöltözni.-vonta meg a vállát Brigitte.
Ó, Sofi.
Talán el kellene neki mondanom, hogy Adam ott lesz ma este.
-Sziasztoook!-tépte
fel az ajtót Sofi, a nyomában Paulal. Paulban semmi különös nem volt: Ing és
farmergatya. Pedig egy igazi színházba megy, egy igazi darabot megnézni. Sofi
viszont kifejezetten szép volt. A barna haját kontyba fogta, és egy
fekete-fehér csíkos ruha volt rajta, piros magas sarkúval.
-Sofi,
nagyon szép vagy!-üdvözöltem őt, mire Kayla helyeselni kezdett.
-Szólhattál
volna Paulnak is, hogy ne egy gyorsétterem szintjéhez öltözzön.-gúnyolódott
Brigitte. Paul úgy nézett rá, mintha rögtön meg tudná őt ölni.
-Tudod
hogy milyen.-vette a védelmébe őt Sofi, mire szinte mindenki felnevetett,
kivéve Brigitte-et.
-Sofi,
említettem már hogy Adam ott lesz megnézni a darabot?-hadartam el Sofinak a
szememet forgatva. Arról nem szóltam, hogy én mondtam neki hogy jöjjön el, és
mindössze egy pasi miatt teszi ezt. Még a végén címlap sztorit csinálna a
weboldalának. Arról pedig főleg nem kell tudnia, hogy beszélgetésbe keveredtem
a pasival.
-ÚRISTEN!-sikított
fel Sofi, majd ugrálni kezdett. A negyedik ugrás után majdnem elesett.
-Csak
ülj szélre.-mosolyogtam rá.-Jut eszembe, visszaadtam neki a pénztárcáját.
-Akkor
most mindenki boldog.-jegyezte meg szúrósan Paul.-Nos, hölgyeim, lefáradnának a
frissen kölcsönvett autómhoz?-vigyorgott megvillogtatva a kulcsát.
-Mi
előre megyünk a többiekkel, te pedig beszélj Avie-val.-taszigálta ki az ajtón a
többieket Sofi. Mintha egy „Ne szúrd el!”-t súgott volna Paulnak.
Miután
mindenki eltűnt, Paul zavartan mosolygott rám. Felhúztam a szemöldökömet, majd
kilöktem Pault a küszöbről, hogy be tudjam zárni a lakás ajtaját. Egészen addig
nem esett le hogy mit akar, míg bele kezdett a mondandójába.
-Nos,
Avril…Már elég régóta ismerjük egymást…-vörösödött el.
Jaj ne.
Ne, ne, ne, ne, ne!
-Igeeeeen…-nyújtottam
el a szót, abban reménykedve, hogy Paul rám akarja bízni a lakását egy
hétvégére. Sajnos nem ezt akarja.
-És…-tördelte
a kezét.
Felhúzott
szemöldökkel vártam a halált. Randira fog hívni.
-Na
jó.-fújta ki a levegőt.-Mikor először megláttalak, azt hittem hogy egy elesett
lányka vagy, nagy szájjal, és soha nem leszünk jóban. De amikor veled vagyok,
teljesen…kiemelsz abból a burokból, amiben eddig éltem. És olyat érzek, amit
még soha.-mosolygott magabiztosan.
Majd
elsüllyedtem a szégyenemben. Fel kell vennem a hülye nőcske álcát.
-Ó,
Paul!-vigyorogtam.-Ez a barátság. Örülök, hogy a barátodnak tartasz!-egy puszit
nyomtam a döbbenettől megdermedt arcára.-Most viszont siessünk, mert
elkések!-rohantam le a lépcsőn.
Szeretem
Pault. De úgy, mint egy barátot. És félek, hogy ez a viszony tönkre menne, ha
elutasítanám a randi kérvényét. Szóval most jobb lesz, ha egy ideig kerülöm őt,
vagy kitérek a válasz alól. Tudom, hogy nem Paul az én hercegem. Ő még várat magára…Pár évet.
2013. április 1., hétfő
Top Secret Díj
Üdv! Eljött az idő, a blog megkapta az első díját, amiért hatalmas köszönet Dóriinak, és Vikii-nek.
1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)
Dóra, és igazság szerint a Dórin és a Dorkán kívül nincs más formája :D
Nem :DD
Naponta történik velem ilyen, szóval...:'D
Naná!
Jesszusom, igen. A hátsó kertbe elástam egy hullát :DDD
Igen :(
Igen (:
Ühüm :33
Mindkettő egyformán jó.
Most szabályt fogok szegni, mert úgy igazából nem a kenyerem az ilyen továbbadás dolog, mert rengeteg eszméletlen blogot olvasok, nem férne bele abba az öt blogba.
Szabályok:
1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)
1. Mi a kereszt neved, hogyan becéznek?
2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Igen hosszú lenne a lista, ha mindet felsorolnám, de azért megpróbálom ;D
Avril Lavigne - Goodbye, My Happy Ending, Fall to pieces
Igen hosszú lenne a lista, ha mindet felsorolnám, de azért megpróbálom ;D
Avril Lavigne - Goodbye, My Happy Ending, Fall to pieces
Katy Perry - Firework, Thinking of you
Christina Aguilera - Beautiful, Hurt
Adam Lambert - Underneath
Taylor Swift - Mean
3. Félsz a sötétben?
4. Szerelmes vagy valakibe?
Nem.
5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
6. Gondolatban öltél már meg valakit?
7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
Nekem szerencsét :)
8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
Nem :D Az vagyok, aki.
10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?
11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
Bezárkóznék egy szobába és megvárnám míg mindenki elfelejt.
12. Szoktál álmodozni?
13. Járnál Chace Crawforddal?
14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
Nem szeretnék gyereket :'D De ha lenne, akkor nem számítana hogy milyen nemű. Valami különleges neve lenne, mint a Manda, Alina, vagy Katrina.
15. Adni vagy kapni jobb?
16. Titkom:
Meséltem már a hulláról a hátsó kertben...? :D
Most szabályt fogok szegni, mert úgy igazából nem a kenyerem az ilyen továbbadás dolog, mert rengeteg eszméletlen blogot olvasok, nem férne bele abba az öt blogba.
2013. február 20., szerda
9.Rész - Mi a fene?
9.Rész
Mi a fene?
Adam Szemszöge
-Adam,
mit gondolsz?-bökött oldalba Robert. Megráztam a fejemet és próbáltam
beazonosítani azt, hogy hol is vagyok. Értekezleten. Éppen most tárgyaljuk meg
az album pontos irányzatát.
-JLo
ellopta a pénztárcám.-bukott ki belőlem a tegnap este egy halvány képkockája,
amiről persze Rob semmit sem tud. Valahogy elkerült a szóbeszéd, szóval
igyekszem a lehető legkevesebbet mutatni a másnaposságomból. Egyszerre az egész
terem röhögésben tört ki. Egyedül Robert nézett rám szúrósan.
-Szóval,
- kezdett bele egy vörös haját kontyban hordó nő, Sarah – mint már mondtam a
Trespassing album nagyjából készen áll. A címadó dal, a Trespassing egyelőre
egy remek paryt dal, ami nagyjából arról szól, hogy eleged van az emberekből,
akik ki-be járkálnak az életedben engedély nélkül, te pedig
legszívesebben…Huss, lecsapnád őket. Tehát a lázadó style itt is megmarad.-mosolygott.
Felsóhajtottam.
Még egy legyet is érdekesebb lenne hallgatni.
-És ez
így is fog maradni.-szólalt meg egy kopaszodó pasi, akinek sosem jut az eszembe
a neve.
Hát
persze, így! Soha semmiről nem kérdeznek meg engem. Berendelnek a
megbeszélésre, meg is kérdezik, hogy mit gondolok, de a helyeselésen kívül nem
viselnek el mást. A címadó dal szövege sem tetszik, egy tipikus bugyuta
hülyeség. Legszívesebben megváltoztatnám. De ez az egész már régóta nem rólam
szól.
-Az első
kislemez, -a Never Close Our Eyes - koncepciója
talán a sikerre tudná juttatni a dalt, tekintve hogy pörgős dal elég régen volt
már a toppon, erre van szüksége most az embereknek. Így egyszerre több
hallgatóságot tudunk megragadni. Ráadásul Bruno Mars neve egyre népszerűbb.-folytatta Sarah.
-Never Close Our Eyes?-dőltem előre a székben.-Ezt mikor határoztátok el?-néztem körbe, majd
mikor nem válaszolt senki, folytattam.-Engem mikor kérdeztetek meg erről?
-Említeni
akartuk…-szabadkozott Robert.
-De te
azt mondtad, hogy a pártolod az ötletemet!-mutattam Robertre, aki zavartan
összepréselte az ajkát.
-Adam,
az az ötlet, hogy te majd írsz, teljesen egyedül egy dalt kislemeznek, már
régen megdőlt. A múlt hónapi Cuckoo óta semmit sem produkáltál.-felelt
szemrehányóan.
-A
francba már!-pattantam fel.-Rohadtul elegem van, hogy itt mindenki úgy kezel,
mint egy óvodást. Én éneklem majd el azt a dalt, én szerepelek majd a klipjében,
én fogok majd nyilatkozni róla, nem pedig ti! Jogom lenne tudnom mindenről,
amit elhatároztatok. Jogom lenne beleszólni, de ti elvárjátok, hogy üljek, és
bólogatva kussoljak! Ráadásul, Robert, én egy köteg dalt írtam, de nagyjából
kitörölhetem vele a seggemet, mert MEG SEM nézted őket. Egyszerűen rávágtad,
hogy nem illik a lemezhez.-emeltem fel a hangomat. Egyre mérgesebb lettem.-Mi
lesz a következő, amiről nem tudok? Kitaláljátok, hogy terhes vagyok, csak
hogy felkapja a fejét a sajtó?
A
teremre csend telepedett. Robert a karomnál fogva próbált lehúzni a székbe,
sikertelenül. gyorsan fújva a levegőt körülnéztem, mire egyszerre csak ismét
nevetésben tört ki mindenki. Kivéve Robertet…Lemondóan sóhajtottam.
-Ez jó
volt Adam, de most tekintsük el a mű balhétól.-rázta meg a fejét nevetve Carl.
Óvódás
effektus. Lerogytam a székbe, majd a
megbeszélés további részében a cipőmet nézegettem.
Avril Szemszöge
-Idióta!-vágta
földhöz Brigitte a pénztárcát.-Hányszor mondtam neked, hogy legyél
körültekintőbb?!-sipítozott.
A
kanapén ücsörgő Kaylára és Skylára néztem. Némán figyelték a tajtékző
Brigitte-et. Egyiknek se jutott eszébe megvédeni.
-Nem
lett volna eszetek esetleg visszaadni neki?-mutatott a földön heverő
pénztárcára.
-Nem
tudtuk, hogy Adamé.-mentegetőzött Sofi.-A kocsiban vettük csak észre. Rögtön
visszamentünk hogy visszaadjuk, de mire odaértünk már nem volt ott.-magyarázta
higgadtan.
-Ellopod
a szomszéd pénztárcáját? Nem gond. Lenyúlsz a cipőboltból egy pár cipőt,
Semmiség. De hogy elveszed ADAM LAMBERT pénztárcáját?-járkált fel és
alá.-Lecsukhatnak. Érted?! Az a szemét feljelent, és baszhatod az egészet. Én
nem fogok kardoskodni érted. Magadnak csináltad a bajt, mint mindig. De most
nem fogunk továbbállni. Vagy megoldod az ügyet, - hajolt le a tárcáért – vagy
egyszerűen börtönbe mész. Nem érdekel.-a kezembe nyomta Adam tárcáját,
fújtatott egyet, majd bevonult a szobájába.
Lerogytam
a székbe, a fekete bőrkötést szorongatva.
-Most
mit fogsz csinálni?-lépett mögém Sofi.
-Fogalmam
sincs.-sóhajtottam fel.-Visszaadom neki.
Felnéztem
Sofira. A szemében együttérzés és izgalom keveredett össze. Hát persze, az
első számú Lambert fan.
-Esetleg…nem
csinálhatnék egy képet a pénztárcáról?-kapta elő a telefonját.
Szörnyülködve
megráztam a fejemet, majd mikor Sofi szája lefelé kezdett görbülni, beadtam a
derekamat. A legkevesebb amit tehetek érte a félresikerült akciója után.
Justin Szemszöge
Nehézkesen
fújtam ki a levegőt, majd még egyszer leellenőriztem a címet. Egy hatalmas
épület előtt álltam.
-Hát,
legyen.-sóhajtottam fel. Ha anyám azt akarja, hogy határozzam el magamat, akkor
megkapja azt amit akar, de a személyiségemről nem vagyok hajlandó lemondani.
Sietve átfutottam az épület ajtaja felett lévő reklámtáblát.
„Hamupipőke – 2 nap”
Megráztam a fejemet. Ki az a hülye,
aki 2011-ben elsiklik az összes új, érdekkeltő dolog felett, hogy színpadra
vigyen egy klasszikus 2 éveseknek való tündérmesét?
Ez az én
nagyszájú, kissé fura és rendkívül ravasz barátom, Rachel.
-Justin,
drágám!-szólalt meg egy vékony, női hang a bejárat felől. Mikor odafordítottam
a fejemet, egy élénk kék ruhában ugráló nőt láttam. Odaintett nekem, én pedig
elindultam felé.
-Ezer
éve láttalak utoljára!-kiáltott fel mikor elég közel értem hozzá.
-Nekem
is hiányoztál.-nyugtáztam az izgatott Rachelnek, miközben igyekeztem kiszűrni a
járókelők szemrehányó tekinteteit. Rachel sosem volt egy…szégyellős és csendes
lány. Mosolyogva megrázta a fejét.
-Még
mindig Angliában érzi magát…-motyogta
a szokásostól eltérően, halkan.
-Még
mindig nem veszed észre, hogy itt állok előtted!-vigyorogtam rá, majd egy gyors
mozdulattal átöleltem.
Rach. Neki összejött az amerikai álom. Egy utcában nőttünk fel, szinte minden szabad
percünket együtt töltöttük egészen 20 éves korunkig. Mert akkor ő megunta
az örökös szabályokat, és a merev hozzáállást, ami a szülőházát illette.
Először Liverpoolba költözött, ahol sikerült levetkőznie a neveltetését.
Eleinte rendezvényszervezőként dolgozott, de igazság szerint azt is megunta.
Egy kicsivel később New Yorkba ment, ahol főbbként divattervezőként akart
érvényesülni, de nem nagyon sikerült neki. Miami-ban színésznőként akart
befutni, de miután rájött, hogy voltaképpen nincs is kedve hozzá, beleszeretett
a rendezésbe, - és egy gazdag pasiba, akinek a pénzéből (válás után kapott) –
majd megalapított egy színházat. Az épület ugyan hatalmas, de csak ő csak
a földszintet bérli. Pedig igazából lenne rá pénze,- pláne hogy a mostani férje egy befolyásos orvos, - de ahogy ő fogalmaz: „A
kockáztatás a legizgalmasabb dolog” Éppen ez az oka, hogy itt tart. A lehető
legreménytelenebb dolgokból csinál kasszasikert. A legutóbbi Los Angelesben
rendezett színházi darabra, a Rómeó és Júliára összesen 200 ember volt
kíváncsi, de Rachel színházában egy nap négyszer is játszani kellett, annyira kelendő lett. Amikor megtudtam, hogy munkát kell keresnem, ő volt az
első, aki az eszembe jutott.
-Mutasd
magad!-engedett el.-Egészen jól festesz.-harapta be az alsó ajkát
elgondolkozva.-De szerepet most nem tudok adni.
-Ó, nem
nem, dehogyis!-tiltakoztam szinte rögtön.-Valami könnyű munka kellene, amiből
fent tudom tartani magam…Egy darabig. Egy színházban van ilyen, nem?-kérdeztem
bugyután.
-Nos,
akadna pár dolog, de kétlem hogy odáig lennél…-ráncolta össze a
szemöldökét.-Gyere utánam!-intett.
Az első
dolog, amit megpillantottam odabent az a hatalmas színpad volt, és az előtte
elterülő vörös bársonnyal bevont székek. A színpadon épp egy jelenet ment.
-Mosd fel a padlót, drágám.-hahotázott egy középkorú ijesztő
külsejű nő.-Aztán el ne felejtsd
kivasalni a ruhákat. A bál már vár ránk.-nézett jelentőségteljesen a
meghívóra, amit a mellette álló két fiatal lány szorongatott.-Napnyugtára készen legyél, vagy nincs
vacsora!-a nő alig észrevehetően belerúgott a padlón ücsörgő lányba.
Az
utolsó akit észrevettem a lány volt, aki vélhetőleg Hamupipőkét játssza. A
reflektorfény alig hogy érintette az arcát, de mikor az ő sora következett,
felismertem őt.
-A csaj
a Gravyből.-suttogtam meglepetten. Hihetetlenül unszimpatikus jelenség.
-Mit
mondassz?-kérdezett vissza Rachel. Mielőtt válaszolni tudtam volna, Rach karon
fogott, és lerántott az egyik székbe.
-Tehetséges,
nem?-mosolygott elégedett, majd hol rá, hol a csajra nézett.
-Szerintem…nem
nagy szám.-rántottam meg a vállam. A következő pillanatban a szőke lány
tekintete szúrósan megvillant. Szóval észrevett.-Szóval…- ficánkoltam a
helyemen –Milyen munkáról lenne szó?
-Elkél
egy segítő kéz szinte mindenhol. Segíthetsz a jelmezeknél, a díszleteknél, a
jegyszedésnél, vagy feltakaríthatsz a színdarabok előtt és után, osztogathatsz
mogyorót a darab közben, gyűjthetsz visszajelzéseket, osztogathatod a darab
szórólapjait, vagy segíthetsz a színészeknek öltözködni a show után, és
előtt.-miután befejezte, kérdően pillantott rám.-Persze mindnél több munkát
vállalsz, annál több fizetést kapsz.-tette hozzá hirtelen.
-Mindet
vállalom.-vágtam rá gyorsan. Rachel felhúzta a szemöldökét.
-Nem
vagy valami…munkás típus. Mire fel ez
a lelkesedés?-fésült ki egy vörösesbarna hajtincset az arcából.
-Anyámék
kitalálták, hogy nem adnak több pénzt, szóval mától nekem kell gondoskodnom
magamról. A másik dolog pedig az, hogyha három hónap múlva nem találok valami
olyan dolgot, ami ideköt…Vissza kell mennem, hogy átvegyem a céget, és
feleségül vegyek egy nőt.-sütöttem le
a szememet. Nem akarom ezt.
-Anyudék
még mindig nem szívlelik a pasikat?-fújtatott együttérzően.
-Nem…Bárcsak
valahogy…Egyszerre tudnám megszeretetni velük Amerikát és azt a gondolatot,
hogy meleg vagyok.-sóhajtottam.
Rachel
oldalra húzta a száját, majd egy pillanatra a színpadra nézett.
-És mi
lenne ha…szereznél egy cuki, művészlélek amerikai pasit, akit az őseid tuti
kedvelnének. megígérik, hogy többet nem avatkoznak a magánéletedbe, mert
bebizonyítottad hogy nagy fiú vagy. Majd
dobod a pasit, és tovább élsz itt, mert ugye megígérték.-pattant fel.-Egész
ügyes vagyok, mi?
Ebben
lehet valami…Tulajdonképpen nem is hülye ötlet.
-És
mégis hol találok egy olyan pasit, aki nekem is, és az őseimnek is
megfelel?-gondolkoztam hangosan.
-Egészen
véletlenül én ismerek egyet…-pillantott rám sejtelmesen.
Adam Szemszöge
-Aztán
az egész terem nevetésben tört ki, majd folytatták az egészet, mintha ott se
lettem volna. Ismét.-lerogytam a kanapéra, majd áttettem a telefonomat a bal
fülemhez.
-Mióta
csinálják ezt?-érdeklődött a vonal másik végén lévő nő.
-Alighogy
befejeződött az Idol, már azt kellett mondanom, amit előtte a számba
rágtak.-felhúztam a szemöldökömet.-Az AMA-s dolog pedig rátett egy lapáttal.
-Tudod
mi kéne neked?-próbált fellelkesíteni-Egy jó kikapcsolódás. Mikor voltál
utoljára bulizni, vagy csak…a stúdión kívül?-szurkálódott.
-Ha időt
tudnék szorítani valahogy egy ütős bulinak, nem a színházadra gondolnék első
sorban, Rachel.-gúnyolódtam tréfásan. Rachel felmordult.
-Pedig olyan…színpadias
típus vagy.-nevetett nem túl meggyőzően.
Felsóhajtottam.
Rachel jól ismer engem, annak ellenére hogy alig másfél éve ismerjük egymást,
és már nagyjából három hete nem beszéltünk. Az egyik New Yorki divatbemutatón
futottunk össze, és rögtön megkedveltem a határozott lányt. Csak nemrég tudtam
meg, hogy itt van Los Angelesben, ráadásul egy egész színházzal. Wow.
-Azért
gondold meg.-próbálkozott Rachel ismét.-A Hamupipőkét adjuk elő holnap, egy
igazán tehetséges kiscsajjal. Hátha…-egy pillanatra elhallgatott-felszedsz egy
pasit, vagy valami.-Szinte láttam magam előtt, ahogy rám kacsint.
-Még
meggondolom…-nyúltam el a kanapén gyanakvóan.-Amúgy sem tudnék dalokat
írni.-kirázott a hideg, amikor a dohányzóasztalon heverő papírokra néztem.
Rosszabbnál rosszabb témák és rímek sorakoztak fel. Roberték már az első
kislemezt tárgyalják, holott jól tudják, hogy az album még nagyon nincs kész. A
selejt dalokat, - amihez semmi közöm – már rápakolták, de a kimondottam jól
sikerült, általam írt Chokehold még nem került rá. Magyarán az egész lemez egy
káosz.-Most viszont le kell tennem.-pattantam fel egy hirtelen ötlettől
vezényelve.-Megyek…’szórakozni’.-felnevettem, majd kinyomtam a telefont.
Vigyázz
Gravy, te koszos és büdös bár, itt jövök!
***
Már a
bejárat előtt megpillantottam Őt. A
szokásos helyén ült, egy magazint olvasgatva. Mikor meglátott, beletúrt a
hajába, majd egyszerűen visszafordult a magazinjához. És ennyi.
-Szánalmas
vagy, Lambert.-indultam el egy asztal felé, majd igyekeztem levenni a szememet
Justinról.
Miután
megtaláltam az ideális helyemet, leültem és intettem a felszolgálólánynak, hogy
rendelnék. Meglepetésemre nem a túl kedves barna csaj jött, hanem a szőke, zöld
melírral tarkított hajú lány sétált oda hozzám. Szokatlanul bizonytalan volt.
-Csak
egy pohár martinit kérek.-nyugtáztam félhangosan, majd a zsebemhez nyúltam,
hogy előkapjam a pénztárcámat a fizetéshez, de a zsebem üres volt.
-A
fenébe.-sziszegtem, mikor beugrott a tegnapi nap ködös emléke. Legbelül
tisztában voltam azzal, hogy nem Jlo nyúlta le a pénztárcám. A lány
szaggatottan felsóhajtott, majd a pultnál álló kedves lányra nézett, aki
megrázta a fejét.
-A
vendégem vagy.-nyögte ki a lány kissé flegmán. Túl ismerős volt a hangja, annak
ellenére (is) hogy már énekelni is hallottam. A múlthéten…Mikor a lány, - azt
hiszem Avril - megfordult és elment, hirtelen beugrott minden. Ő nyúlta le a pénztárcámat!
Most
szét kellene vetnie a dühnek. De annyira nem érdekel, igazság szerint. Justinra
sandítottam. Engem nézz, és mosolyog. Hirtelen alig tudtam megülni egyhelyben.
-Ne
bámuld már ennyire feltünően.-helyezte el Avril a poharamat az asztalon, majd
kihúzott egy széket, és leült velem szembe. A hirtelen történt barátságosság
észrevételekor felhúztam a szemöldökömet. Kaján vigyorral az arcomon
belekortyoltam a pohárba.
-Te
nyúltad le a tárcámat.-jelentettem ki hátradőlve. A lány zavartan pislogott,
majd kifújta a levegőt.
-Ó, az a
tied volt…?-nevetett fel komiszul. Belenyúlt a zsebébe, majd ledobta elém a
fekete bőrkötést.-Aranyos az igazolványképed, de én inkább nem
mutogatnám.-vigyorgott rám gonoszan.
Felsziszegtem,
és eltettem a pénztárcámat.
-Remélem
tudod, hogy ezért fel is jelenthetnélek.-fenyegetőztem szórakozottan.
-De nem
teszed, mert akkor a lovagod, - sandított a szomszéd asztalhoz – azt hinné,
hogy tapló vagy.-hátradőlt, majd fellendítette a lábát az asztalra.
-Miért,
ennyire bír téged?-haraptam be az alsó ajkam.
Avril Szemszöge
-Igazság
szerint ő egy iszákos köcsög.-bukott ki a számon. Mikor találkoztam a pasi
meglepett arckifejezésével befogtam a számat.-Akarom mondani…Hozzád
illik.-nevettem fel emlékezve a tegnapira.-Örülhetsz, hogy a…-egy pillanatra
elgondolkoztam-Glambertjeid nem neszelték ki a tegnapi
történéseket,-villantottam meg egy ravasz mosolyt.-Adam.-mondtam ki a pasi
nevét, mire ő összerezzent.
-Tudod,
elég gonosz vagy.-ivott bele a poharába.-De kösz hogy nem dobtál
fel.-kinyújtotta felém a kezét.-Adam Lambert.
Szemügyre
vettem a férfi kezét. Az első ami feltűnt, az óriási halálfejes gyűrűje volt.
Nem bízhatsz az emberekben, Avril. De már úgyis tudja a nevedet, és ha
véletlenül beköpne, te elterjeszted, hogy…alkoholista.
-Avril…Carter.-sóhajtottam
fel, de nem fogadtam el Adam kézfogását.
Adam
lebiggyesztette az ajkát, aztán megvonta a vállát.
-Szóval,
Justin…-tereltem el a szót.-Mit tudsz róla?-mértem alaposan végig Mr.Jeget, aki
éppen a telefonját piszkálta. Szóval nem
vagyok jó színész…-ízlelgettem magamban Justin közelmúltban kimondott szavait.
Habár a színpadon voltam, könnyen ki tudtam venni a szavait. Nagyon
eldumálgattak Rachelel.
-Hááááát…-nyújtotta
el a szót szégyenlősen.-Nem sokat. Egyszer beszéltünk, és csúfosan
leégtem.-sütötte le a szemét egy kissé elpirultan.
Nem
értem, miért árul el ilyeneket. Nem is ismerjük egymást, ráadásul ő egy
világsztár. Két percbe telne, hogy leközöljem ezt a sztorit valamelyik nagy
tv-nek, vagy napilapnak.
Tettetett
szörnyülködéssel megráztam a fejemet.
-Nézd
meg a cipőjét.-böktem Justin felé.-Egy méregdrága brit márka, és mivel a talpán
még ott van az a matrica, kétlem, hogy az ebayről rendelte volna, plusz az
akcentus… Tuti hogy brit a pasi. Ráadásul szinte minden áldott nap teát és
pirítóst rendel.-hadartam el suttogva, majd hol a csodálkozó Adamre, hol a másik
pasira tekintettem.-Határozott alaknak tűnik, de ha tettekre kerül a sor
visszavonul. Gazdag szülők gyereke lehet, akik nem nagyon foglalkoztak azzal,
hogy mit akar: Szófogadónak és bajkerülőnek nevelték. Általában megvédte magát
a piszkálódásokkal szemben, de – mivel nem látok egyetlen heget, sebet, vagy
akármit a bőrén – sosem verekedett. Biztos meg akarta védeni a család
hírnevét.-ismét végigmértem Justint, hátha hozzá tudok még fűzni valamit.-És
ocsmány ízlése van.-bukott ki a számon – ismét – valami szemét megjegyzés.
Mikor Adam elmosolyodott, én is elengedtem egy halvány mosolyt.
-Ezt
mind egy cipőből szűrted le?-bólintott elismerően.
-Igen,
és azt is, hogy most tutira heterónak néz.-vigyorogtam, majd
feltápászkodtam.-Egészen véletlenül tudom, hogy ott lesz ma ezen.-csúsztatott
az asztalra egy apró szórólapot.-Ülj bal szélre, úgy az ötödik sor köré. Vegyél
mogyorót, majd szórd le a melletted ülő széke alá. Mikor Justin közelebb jön,
takarítsd össze helyette, mosolyogj, majd mutatkozz be.-kacsintottam rá.
-Te nem
vagy emberi lény.-motyogta vigyorogva, majd elvette a szórólapot.
-De.
Csak annyiban különbözök a többi társamtól, hogy jobban ismerem őket, mint ők
saját magukat.-mosolygott, majd sarkon fordult.
Szemügyre
vettem a szórólapot.
„Hamupipőke – Ma
este”
Csak ezt
ne.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)